Egyszer volt, hol nem volt... valahol Spanyolországban,
az Óperenciás tengeren innen, de a Pireneusokon túl... :)
Szóval pörög az élet itt Európa másik csücskében, mesélek egy kicsit a múlt hétről...
Hétfőn bementünk egy tervezési tárgyra, csak kíváncsiságból, mert amúgy nem tervezzük, hogy hétfőn is iskolába járunk :P És váratlanul érdekes volt az óra: a projekt helyszíne Haití, és ideiglenes lakóépítményt kell tervezzenek. Nagyon tetszett ez az aktuális témaválasztás – látszik, hogy itt nincs évtizedekre befagyasztva az ütemterv… Persze megint be kellett mutatkozzunk, ami általában elég viccesen szokott elsülni, az én nevemmel még elboldogulnak, de az ’Eszter’, ’Marci’ már problémás, a ’Zsolt’ meg tényleg kiveri a biztosítékot :D
Ez a házinéninknek (Angeles) is komoly gondot okoz, engem valamiért Hannának hív (na abba vicces belegondolni, hogy festhet ez spanyolul…. Janna?? ), Zsolton meg már élete végéig rajta ragad a Joel, csak úgy franciásan, ejtsd ’zsoel’… :D
Elképzelhető az is, hogy Angeles csak memóriaproblémákkal küzd, a kaliforniai lakótársakról ugyanis teljes meggyőződéssel állította, hogy kanadaiak, a franciákról, hogy angolok, a tegnap beköltözött ’Sarlie’-t pedig következetesen lecharlie-zza.
Szerdán nincs óránk, és kinéztem, hogy aznap EUpolgároknak ingyenes a belépés a Palacio Real-ba. Dél körül értünk oda, és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a palota körül, és az udvarán elképesztő tömegek tolonganak, és a környék tele van kordonokkal, rendőrökkel, katonákkal. Először azt hittük, egy nemzeti ünnep kellős közepébe csöppentünk, különösen amikor lovas-kosztümös alakok is felbukkantak, de hiába bújtuk az utikönyvet, nem találtuk sehol a ’február 4.-ét’… Aztán csak kiderült: minden hónap első szerdáján ünnepélyes őrségváltás zajlik az udvaron, utána pedig katonazenekaros-
Végül csak bejutottunk a palotába is, bár a kapu után nemzetközi reptereket megszégyenítő biztonsági rendszer várt, a hajcsattomat is kiszedették… Az épület az 1700-as években egyszer leégett, azután épült a mai, 400 szobájából 16 van megnyitva a közönségnek. Mindegyik eltérő belsővel: volt mindenféle színű selyem, bársony, sőt még porcellán falburkolatú is, nekem legjobban egy domború tapétájú tetszett: organikus minták tekeregtek rajta, de nem festve, hanem vastag anyagból szalagból rávarrva… Sajnos a belső terekben nem szabadott fotózni. L Beengedtek még a Királyi Gyógyszertárba (elképesztő mennyiségű feliratos edény mennyezetig érő polcokon, és émelyítő szag… kicsit olyan, mint a Shrek második részében, Tündér Keresztanyu gyára :P ) A Páncélterem viszont nagyon látványos, hatalmas dongaboltozatos csarnok, telisteli páncélzatokkal, illetve felfegyverzett életnagyságú fa lovakkal. Még páncélruhába bújtatott agárkutya is volt :D Döbbenetes, milyen kicsik voltak a középkori spanyol harcosok – ma inkább gyerekruháknak tűntek…
Este még elsétáltunk 3asban a madridi bikaviadal-stadionhoz. 1929-es épült, „neo-mudejar” stílusban (mi „neo-mór”-nak fordítottuk), de elmenne középkorinak is. A bikaviadalok csak majd májusban kezdődnek, és tudom, nem szabad elmenjek rá :P, de azért kíváncsiságból csak megnéztük az árakat…hát hmm, egy budapesti Madonna-koncert valszeg potom ár ehhez képest :D.
A suliban lassan körvonalazódnak a kutatási témáink. Éptöriből a középkorral fogunk foglalkozni, a tervek szerint Toledoval – olyan várost kerestünk, ami könnyen elérhető és elég sok történeti emlék van benne – és erre Toledo ideális. 70 perc buszút, kicsi, és állítólag gyönyörű. Holnap megyünk, utána első kézből fogok tudni írni róla.
A ’Fotografía Artística’ c. tárgyból pedig szabadon választhatunk témát, lehetőleg építészetit. Én arra gondoltam, hogy az itteni lakótelepeket, vagy lakóparkokat vizsgálnám. Hogy hogyan jelenik meg a tökéletes monotonitásban az egyéniség, az egyforma, kietlen lakóterületet hogy lakják be az emberek. Még nem tudom, pontosan mit is fotóznék ezen, de ötleteket szívesen fogadok :P A tanárnak tetszett a téma, bár lehet h csak nem értette eléggé – nekem még nem elég erős a spanyolom, az ő angolja pedig finoman szólva is gyengus :) …
Péntek este házavató bulit tartottunk!! Jött egy csomó amerikai, néhány spanyol meg francia, és a mi 3 magyar barátunk. sütöttünk igazi palacsintát, és nagy sikere volt!! Úgy elkapkodták, hogy a második liter tejet is be kellett keverjük. Aztán egy kis alvás, és reggel Toledo. Gyönyörű kis város :) Hegytetőn, eredeti középkori várfallal, de a turizmusból élnek, ami azt jelenti h minden helyen borsos a belépő.
Azért egészen szerencsénk volt - egy kpkori zsinagógába pl beengedtek a kinti diákunkkal. Volt egy elképesztően szép gótikus templom, úgy éreztem magamat, mint aki egy gyönyörűen illusztrált mesekönyvbe tévedt... A kerengő közepén narancsfák, minden vízköpő egyedi szörnyfejként faragva....
